A Honfoglalás-hazugság: Magyarok a Kárpát-medencében Kr.u. 359-ben?



 titok, amiről még az MTA is mélyen hallgat, pedig már rég tisztában vannak mindennel. Azonban kevesek érdeke érvényesül, és egy tudatos nemzetrombolás zajlik a magyar múlt meghamisításával kapcsolatban!

Csak egyetlen egy szó, mely Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művének egyik fejezetében olvasható, mégis sokat elárulhat a Kárpát-medence lakóiról, azok nyelvéről.
A történet szerint Kr. u. 359-ben a medence népe fellázadt a II. Constantius római császár által kiszabott súlyos adók miatt.
A császár személyesen próbálta a kedélyeket lecsillapítani, de még nagyobb zűrzavart okozott.
Mivel az uralkodó az őslakókkal folytatott tárgyaláson sem engedett az elképzeléseiből, nem csökkentette a kiszabott adókat, egy elkeseredett résztvevő levette a csizmáját és hozzávágta a császárhoz, miközben a következő szavakat kiabálta:



„Marha, marha!”
A sértésként használt szavak elhangzása után, (amit a történet lejegyzője tévesen az itt élő nép csatakiáltásának gondolt:
… „marha, marha, quod est apud eos signum bellicum, exclamavit …”
azaz „marha marha, amit akkor kiáltanak, amikor csatába mennek”) fellázadt a nép, nekirohant a császárnak, letépték arannyal beszőtt köpenyét és összetörték a trónját.
A tejelő, húst adó haszonállat eme neve a magyaron és a sumeron kívül más nemzet szókincsében nem található meg.
Napjainkban ezt a szitokszónak is számító kifejezést arra az egyénre mondjuk, akire haragszunk.
A fent idézett sértő szavak a mű egy 1693-as kiadásában, a 246. oldal 14. sorában olvashatók.
Elgondolkodtató, nem igaz?
Ez megint csak azt bizonyíthatja, hogy a magyar ősi múlt nem úgy történt, ahogyan azt ma annyira hevesen tanítják és próbálják beleverni a fejekbe…