A hős magyar buszsofőr megállt az út szélén álló házaspárhoz. A férj épp szívinfarktust kapott
A hős fiatal buszsofőr életet mentett Félegyháza külterületén
Megszegve a munkahelyi szabályzatot állt meg és vette fel az út szélén integető házaspárt Nagymihály Balázs buszsofőr, aki megmentette Cseh István életét. A 64 éves férfi szívelégtelenség miatt lett rosszul, épp a buszhoz igyekeztek feleségével, de nem értek oda a megállóhoz, csak messziről integettek a sofőrnek. Ha Balázs továbbhajt és otthagyja a tanyavilág kellős közepén a házaspárt, István nem kapott volna időben szakszerű segítséget.Cseh Judit kereste fel szerkesztőségünket azzal, hogy elmesélje édesapja történetét, és hogy a nyilvánosság előtt is köszönetet mondjon Nagymihály Balázsnak, amiért segített a szülein.
Édesanyja, akit nagyon megviselt az eset, a következőképpen emlékszik a történtekre. – A cukorbeteg-gondozóba indultunk a férjemmel november 9-én, a 13 óra 6 perces busszal szerettünk volna Félegyházára menni. (István és Marika Félegyháza és Gátér között egy tanyán élnek, nincs autójuk, ezért mindenhová busszal járnak.)
Mondta a férjének, hogy induljon el hamarabb, mert az érszűkületei miatt úgyis lassabban halad. Ő még pakolta neki az uzsonnát és vizet, soha nem lehet tudni, hogy mikor kell. Amikor Mária elindult, már gondolta, hogy baj van, olyan furcsán ment a férje.
– Mikor odaértem láttam, hogy fullad, de nem engedte, hogy mentőt hívjak. Nagy nehezen kijutottunk az útra, vagy hússzor megálltunk a közel 500 méteres szakaszon. Még nem értünk oda a buszmegállóhoz, de láttam, hogy jön a busz. Tudtam, hogy nem fogjuk elérni, ezért integettem, hogy álljon meg. Igazából nem bíztam benne, hogy megáll, hiszen nagyon sok rossz tapasztalatunk van már. Szerencsére felvett bennünket a sofőr, aki azt hitte, azért fulladt ki annyira a férjem, mert futottunk a buszhoz – tette hozzá Mária.
Megszegve a munkahelyi szabályzatot állt meg és vette fel az út szélén integető házaspárt Nagymihály Balázs buszsofőr, aki megmentette Cseh István életét. A 64 éves férfi szívelégtelenség miatt lett rosszul, épp a buszhoz igyekeztek feleségével, de nem értek oda a megállóhoz, csak messziről integettek a sofőrnek. Ha Balázs továbbhajt és otthagyja a tanyavilág kellős közepén a házaspárt, István nem kapott volna időben szakszerű segítséget.Cseh Judit kereste fel szerkesztőségünket azzal, hogy elmesélje édesapja történetét, és hogy a nyilvánosság előtt is köszönetet mondjon Nagymihály Balázsnak, amiért segített a szülein.
Édesanyja, akit nagyon megviselt az eset, a következőképpen emlékszik a történtekre. – A cukorbeteg-gondozóba indultunk a férjemmel november 9-én, a 13 óra 6 perces busszal szerettünk volna Félegyházára menni. (István és Marika Félegyháza és Gátér között egy tanyán élnek, nincs autójuk, ezért mindenhová busszal járnak.)
Mondta a férjének, hogy induljon el hamarabb, mert az érszűkületei miatt úgyis lassabban halad. Ő még pakolta neki az uzsonnát és vizet, soha nem lehet tudni, hogy mikor kell. Amikor Mária elindult, már gondolta, hogy baj van, olyan furcsán ment a férje.
– Mikor odaértem láttam, hogy fullad, de nem engedte, hogy mentőt hívjak. Nagy nehezen kijutottunk az útra, vagy hússzor megálltunk a közel 500 méteres szakaszon. Még nem értünk oda a buszmegállóhoz, de láttam, hogy jön a busz. Tudtam, hogy nem fogjuk elérni, ezért integettem, hogy álljon meg. Igazából nem bíztam benne, hogy megáll, hiszen nagyon sok rossz tapasztalatunk van már. Szerencsére felvett bennünket a sofőr, aki azt hitte, azért fulladt ki annyira a férjem, mert futottunk a buszhoz – tette hozzá Mária.