Ember! Paradicsomot kaptál az Istentől, miért tetted POKOLLÁ?

Őszinte nyílt levél a mohóság modern prófétáinak, a természet és az élővilág piócáinak!

Az Istentől egykor egy olyan csodálatos paradicsomot kaptunk, ami mindent megadott számunkra.

Nem volt olyan betegség, olyan probléma, amire a természet kincsei ne nyújtottak volna gyógyírt.

Békében, harmóniában élhettünk volna, BŐSÉGBEN! Összhangban a természettel. De nem így történt. Az utunk során valami elromlott.

Az emberiség egy ponton túl a saját boldogulását leste, és önös érdeke kezdték el vezérelni.

Néhány évszázad alatt pokollá változtattuk azt a Földi paradicsomot, mely egykoron az egész bolygón jelen volt.

Valójában nem kiűzettünk az Édenből…

mi magunk semmisítettük meg az Édenkertet, elsorvasztva a bokrokat, kigyomlálva a növényeket, felégetve az erdőket, kivágva a fákat, megmérgezve az óceánokat és a vizetek, fullasztó porfelhővé alakítva a tiszta levegőt.

Hé ember!

Te, aki állandóan a régi időket sírod vissza, és lélekben még a paradicsomi állapotokban révedezel!

Rengeteg vér folyt le a folyón, a gerincesek 70%-át a kihalás szélére sodortad. Élvezetből ölsz, brutális “húgyárakba” kényszerítesz több millió állatot azért, hogy aztán az étel felét az elhízott és beképzelt társadalom unalmában és jó dolgában pedig kidobja…

Újra lehetnének paradicsomi állapotok!

Ha megtanulnánk újra a természettel harmóniában élni.

Ha nem a fogyasztói társadalomba nevelt mohóság és örök elégedetlenség vezérelne minket, hanem ha tudnánk, mi az, hogy MÉRTÉK, és hogy ELÉG.

Nem véletlenül azok a világtól elzárt civilizációk a legboldogabbak, ahol az embereknek látszólag semmijük sincs.

A boldog harmóniát még bármikor elérhetjük.

Sosem késő!